A Google kedden bemutatta a Project Suncatcher nevű új kutatási „holdképet”. Az ambiciózus cél hatalmas mesterséges intelligencia-adatközpontok építése az űrben.
A projekt célja a mesterséges intelligencia hatalmas energiaigényének megoldása hatalmas műholdhálózatok telepítésével.
Minden műhold a Google egyedi Tensor Processing Unit (TPU) chipjeit hordozza majd, és csaknem állandó napenergiával fog működni. A vállalat úgy véli, hogy ez a megközelítés költséghatékony lesz, mivel a rakéták kilövési ára csökken. A koncepció tesztelése érdekében a Google együttműködik a Planet műholdcéggel, hogy 2027 elejéig két prototípust állítson pályára.
A mesterséges intelligencia következő generációjának meghajtása érdekében a Google a földi villamosenergia-hálózaton túl a nap felé néz.
A vállalat hivatalos bejelentése a Suncatcher projektet a modern gépi, energia-és tanulás továbbra is növekvő szükségleteire adott válaszként tartalmazza. Ahogy a mesterséges intelligencia modellek egyre összetettebbé válnak, számítási és energialábnyomuk gyorsan növekszik.
A kereslet exponenciális növekedése nem csupán pénzügyi költség; jelentős környezetvédelmi aggályokat vet fel, és megterheli a földi villamosenergia-hálózatokat, ami arra készteti a technológiai óriásokat, hogy radikálisan új megoldásokat keressenek.
A Google által javasolt megoldás az, hogy az infrastruktúrát oda helyezze át, ahol a legbőségesebb és legkonzisztensebb az energia.
Az adatközpontok végső határa: Suncatcher’s
Műszaki tervrajz puzzle központi szerepet játszik a Suncatcher sikerében. A projekt egy kutatási cikkben részletezett műszaki tervezete olyan műholdak konstellációit képzeli el, amelyek hajnali szürkületi nap-szinkron alacsony Föld körüli keringési pályán működnek.
Ez a specifikus keringési út nyolcszor teszi őket napfényre, így a keringési útvonal nyolcszor teszi őket napfényre. termelékenyebbek földi társaiknál, és csökkentik a nehéz fedélzeti akkumulátorok szükségességét.
A hálózat minden egyes műholdja egy lebegő adatközpont csomópontja lenne, amely a Google egyedi Tensor Processing Unit (TPU) chipjeivel van felszerelve. Ahhoz, hogy ezek az elosztott csomópontok összefüggő szuperszámítógépként működjenek, rendkívül nagy sávszélességű, alacsony késleltetésű kapcsolatokra van szükségük.
A Google szabad terű optikai hivatkozások használatát tervezi a műholdak közötti adatátvitelhez. A hagyományos rádiófrekvenciás (RF) jelektől eltérően, amelyek sávszélessége korlátozott, a lézeralapú optikai kapcsolatok másodpercenként terabitnyi adatot képesek továbbítani, ami előfeltétele több ezer mesterségesintelligencia-gyorsító egyetlen, nagy teljesítményű rendszerbe való összekapcsolásának.
A szükséges jelerősség eléréséhez ezeknek a kapcsolatoknak az szükséges, hogy a műholdak példátlanul közel százméteres, potenciálisan közel százméteres formációban repüljenek. az elektronika az űrben egy másik nagy akadályt jelent: a sugárzást. A Google már végzett földi sugárzástesztet Trillium (v6e) TPU-in.
Érdemes megjegyezni, hogy ezek régebbi generációt képviselnek, mint a cég legújabb Ironwood TPU-i, amelyeket mesterséges intelligencia következtetésekre optimalizáltak.
Az eredmények ígéretesek voltak. A kutatási cikk szerint „Nem volt súlyos meghibásodás a TID-nek tulajdonítható egyetlen chipen a maximális tesztelt 15 krad(Si) dózisig, ami azt jelzi, hogy a Trillium TPU-k meglepően sugárzásállóak az űralkalmazásokhoz.”
A chipek az ötéves küldetés várt sugárzási dózisának közel háromszorosát állták ki, mielőtt a kulcsfontosságú memóriakomponensek gazdaságossá váltak volna. A 200 USD/kg indítási költségek szerencsejáték
A Föld körül keringő adatközpontok futurisztikus víziója csak akkor életképes, ha a közgazdaságtannak van értelme. A Project Suncatcher teljes pénzügyi modellje a rakományok világűrbe történő kilövésének költségeinek drámai és tartós csökkentésén múlik.
A magas kilövési költségek történelmileg az elsődleges akadálya a nagyszabású kereskedelmi vállalkozásoknak orbitális pályán.
A Google elemzése szerint ahhoz, hogy egy űralapú adatközpont indítási költsége nagyjából a földi energiaköltségekkel egyenértékű 20 dollár alá csökkenjen. kilogramm.
Ez a szám nem csak az áram költségére vonatkozik, hanem magában foglalja a hűtési rendszerek, a földvásárlás és az infrastruktúra karbantartásának hatalmas rezsiköltségét is, amelyek meghatározzák a földi adatközpontokat.
A vállalat úgy véli, hogy ez az ár a 2030-as évek közepére elérhető. Ez az előrejelzés a jelenlegi költségek hátterében történik.
A SpaceX következő generációs Starshipje agresszív, kilogrammonként mindössze 100 dolláros célt tűz ki, amely összhangban van a Google kutatási hitelképességével, a projektekkel. előrejelzés.
Ez a gazdasági optimizmus a projekt sarokköve. Ahogy a hivatalos közleményben is szerepel, a kezdeti elemzés azt mutatja, hogy az űralapú ML-számítás alapelveit sem alapvető fizika, sem leküzdhetetlen gazdasági korlátok nem zárják ki.
Ha az indítási költségek továbbra is csökkenő tendenciát mutatnak, az elsődleges akadály a gazdasági megvalósíthatóságról a tisztán mérnöki kivitelezésre tolódik majd el.
Professzionalitás: A Blueprint2 és Orbit27. Horizont
Bár a Google moonshot ambiciózus, az orbitális számítástechnika úttörőinek egyre zsúfoltabb területére lép be.
A vállalat kimért, mérföldköveken alapuló megközelítést alkalmaz elképzelése megvalósítása érdekében. Az első jelentős lépés a műholdas képalkotási és adatszolgáltatási vállalattal, a Planet-tel való együttműködés.
Együtt két műhold prototípusának felbocsátását tervezik 2027 elejéig. Ez a kulcsfontosságú tanulási küldetés azt fogja tesztelni, hogyan működnek a TPU hardveres és gépi tanulási modelljei az űr zord környezetében, és ellenőrizni fogja az optikai műholdak közötti kapcsolatok használatát elosztott számítástechnikai feladatokhoz.
A Google nem csak a számítási lehetőségekben rejlik. Más nagy technológiai szereplők is feltárják ezt az új határt.
A Microsoft fejleszti az Azure Space platformját, amely orbitális számítási csomópontok koncepcióit is tartalmazza, míg az Amazon Kuiper-projektje a hírek szerint a műhold-internet konstellációja fedélzeti mesterséges intelligencia-képességeit is vizsgálja.
A stratégiai előny a globális, kiszámíthatatlan, kiszámíthatatlan, alacsony késleltetésű infrastruktúra létrehozásában rejlik. rugalmasság és teljesítmény a jövőbeli AI-szolgáltatások számára.
A tendencia olyan jövőt sugall, ahol az adatfeldolgozás és az AI-következtetés a forráshoz közelebb történik, akár a forrás a Földön, akár a pályán van.
Végső soron a Project Suncatcher egy hosszú távú fogadás arra vonatkozóan, hogy merre tart a nagyszabású mesterséges intelligencia jövője. A csillagokra tekintve a Google potenciális paradigmaváltásra pozicionálja magát abban, hogy az emberiség hogyan látja el a legigényesebb számítási feladatokat.
A Google Research szóvivője tömören foglalta össze a jövőképet: „A jövőben az űr lehet a legjobb hely az AI-számítások skálázására.” A siker nemcsak a mesterséges intelligencia gazdaságtanát alakítaná át, hanem magának a digitális infrastruktúrának is új határvonalat szabhatna.
